|
|
Kategória: JógaKr.e.325-ben, amikor Nagy Sándor elérte az Indust, szent emberekkel, jógikkal találkozott. Ekkor a jóga már gyakorlattá vált, valószínűleg a történelem előtti idők sámánizmusából alakult ki. A harcos görög csodálattal adózott a jógik rendkívüli képességeinek.A szó kettős értelemben is utal a jógára: a segítségével egyrészt megtörténik az ember lényének integrálása, valamint jelzi a jógához szükséges fegyelmet és önfegyelmet. Már a szó jelentése is utal arra, hogy a - legalábbis az Indiában szokásos - formáknak vannak bizonyos feltételei. Nyugaton a jógának a sportos változatai terjedtek el. Amit ma az európai körben jógának mondanak egy neves jógakutató szerint, az csak nevetséges hókuszpókusz és legfeljebb ezoterikus gimnasztikának nevezhetnénk. A jóga a megváltás útja, az egész életet magában foglalja. Kr.e. 150 körül Patandzsáli a híres jógaszutráiban rögzítette a megváltás nyolcszoros ösvényét. Először is le kell számolnunk a terhelő, karmát okozó magatartásformáinkkal, mint a tudatlanság, önzés, kötődés, elutasítás, valamint az élethez való ösztönös ragaszkodás. Kötődésünktől önmagunkhoz és a világhoz a jóga gyakorlásával szabadulhatunk meg. Ennek a folyamatnak nyolc lépcsőfoka van: jáma (összeszedettség és helyes életvezetés) nijáma (aszkétikus fegyelem), ászanák (testtartások), pránajáma (a légzés ellenőrzése), prátiahara (az érzékek elfordítása a dolgoktól), dhárana (koncentrálás egy pontra), dhjána (meditáció) és szamádhi ( megvilágosodás. Az első két fok az életvezetés általános szabályait tartalmazza. A további fokozatok azon a belátáson nyugszanak, hogy a test és a lélek együttesen szoros egységet alkot. Aki a jógát a mindennapokban, testgyakorlatokként végzi, a Patandzsáli fokozatrendszeréből csak az ászanákat használja. (A cikket beküldte: csorieva) Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!
| ||||||||||||||