Fogyókúra - stressz nélkül

Hogyan kell elkerülni a fogyókurának a nehézségeit az éhségrohamok elkerülését. és ne keljen számlálgatni a kalóriákat. Lassan de biztosan fogyni, mivel nem egy év alatt híztunk meg, így idönk is van lefogyni a megfelelô ételekkel, és jókedvüen.

Újabb tippek a kívánt testsúly elérése érdekében

Miért nem fogyok le? Ezt a kérdést számtalan ember teszi fel magának nap mint nap, amikor a mérlegre állva azzal kénytelen szembesülni, hogy már megint egy dekától sem sikerült megszabadulnia. A pontos okok felderítése helyett a legtöbben ilyenkor vagy egy új diétával próbálkoznak, vagy feladják a kilátástalannak tûnô küzdelmet. Holott ezek egyike sem megoldás. Cikkünkbôl kiderül, miért olyan nehéz megküzdeni a kilókkal.

Sokan hosszú éveken át küzdenek fölösleges kilóikkal, és nem is sejtik, hogy bajaik mögött orvosi okok állnak. Egy egyszerû vérvizsgálat nagy meglepetést hozhat, kiderülhet, miért is vall kudarcot minden fogyókúra. Ha például valakinek folyamatosan magas a vércukorszintje, ez lehet a kudarc oka. Ha a test folyamatosan nagy adagokat választ ki a „kövérséghormonból”, az inzulinból, akkor a zsírsejtek makacsul a helyükön maradnak, akármit is csinálunk.

Akinek magas a vércukorszintje, annak feltétlenül el kell végeztetnie a glükóztolerancia-vizsgálatot. Ez a cukorterheléses teszt a hasnyálmirigy inzulintermelô B-sejtjeinek mûködésérôl ad felvilágosítást.

A vizsgálat a következôképpen történik:

A páciensnek három napon át szénhidrátban gazdag táplálékokat kell fogyasztania, a mozgásprogramja maradhat az, ami szokott lenni. Reggelente éhgyomorra orvoshoz kell mennie, ahol megiszik 300 ml vizet, amelyben 75-100 g cukor van feloldva. Ezután a „cukorkoktél” után egy, két és három órával megmérik a vércukorszintet. Az ennek során megállapított vércukorértékek rejtett cukorbajt állapíthatnak meg.

Ha valaki nem tud lefogyni, annál érdemes a HbA1c-értékeket is ellenôriztetni. Ez az érték, amelyet „hosszú távú vércukor-emlékezetnek” is neveznek, elárulja, milyen magas volt átlagosan az elmúlt két hónap folyamán a vércukorérték. Az eredmények alapján az orvossal megbeszélhetô, milyen személyre szabott fogyókúrás programra van szükség. Ha az értékek túl magasak, diabetológus szakorvoshoz tanácsos fordulni.

Hogyan mûködik az anyagcserénk?

Szervezetünk tulajdonképpen tökéletes zsírégtô gépezet, fáradhatatlanul égeti a zsírt testünk saját „erômûveiben”, a mitokondriumokban. Ezek a sok energiát felhasználó sejtekben találhatók meg, például az izomsejtekben, idegsejtekben, érzékszervsejtekben és petesejtekben. Vagy legalábbis akkor, ha minden ideálisan mûködik. Ha valaki minden erôfeszítés ellenére sem fogy le, akkor elôfordulhat, hogy az anyagcseréje nem mûködik optimálisan.

Ennek okai a következôk lehetnek:
• Túl kevés az izomtömeg (vagy nem mozog eleget, vagy a gyakori diéták miatt leépült az izomtömeg).
• A diétázás arra serkenti a szervezetet, hogy takarékoskodjon az energiával. Egyre kevesebb kalóriát éget el, hogy fenn tudja tartani a létfontosságú szervek mûködését. Ez azt jelenti, hogy az illetô hiába eszik keveset, mégsem fogy le.
• A magához vett táplálékok túl kevés olyan anyagot tartalmaznak, amelyek elôsegítik a zsírégetést.

Beletelik egy kis idô, amíg az anyagcsere visszaáll eredeti, jó funkciójára. Ha azonban ezt sikerül elérni, nagy reményünk lehet rá, hogy utána tényleg sikerül lefogynunk és a súlyunkat megôriznünk.

Boldogsághormonokkal a karcsúságért

A boldogsághormonoknak sokkal több közük van a fogyáshoz, mint gondolnánk. A nôknél ezeknek a hormonoknak a szintje eleve alacsonyabb, ha pedig még diétáznak is, akkor még lejjebb süllyed. Ez ad magyarázatot rá, miért rosszkedvûek többnyire a fogyókúrázók, és adják fel emiatt a küzdelmet. Aki lazán akar lefogyni, annak feltétlenül törôdnie kell a boldogsághormonjaival!

Teszteljük boldogsághormon-termelésünket!
• gyakran van szükségem csokoládéra,
• egy napot is alig bírok ki édesség nélkül,
• nap mint nap sok szénhidrátra van szükségem ahhoz, hogy jól érezzem magam (tésztafélék, kenyér, süti stb.),
• fogyókúra közben gyakran vagyok ingerlékeny és kiegyensúlyozatlan,
• reggelente nehezen jövök lendületbe,
• gyakran vagyok kedvetlen és szomorú,
• gyakran rossz a kedvem ,
• fôként délután kontrollálatlanul eszem,
• gyakran tör rám csillapíthatatlan éhségroham.

Ha a fentiek közül legalább három igaz ránk, akkor feltételezhetô, hogy boldogsághormon-termelésünk takaréklángon ég. Ez az oka annak, hogy többet eszünk, mint amennyi igazán jót tesz a szervezetünknek. A megoldás: fogyasszunk triptofánban gazdag ételeket, amelyek javítják a hangulatunkat. Ennek eredményeként majd kevesebb kalóriadús ételre lesz szükségünk, és fogyni kezdünk.

A boldogságot hozó ételek közé tartoznak a következôk: ananász, avokádó, banán, datolya, füge, passiógyümölcs, papaya, paradicsom, kesudió, földimogyoró, mogyoró, mandula, paradió, dió, amaránt, hajdina, tönkölybúza, zabpehely, borsó, búzacsíra, búzakorpa, bab, napraforgómag, gomba, joghurt, camembert, ementáli sajt, túró, cheddar sajt, tojás.

Tippünk: jó közérzetünket fokozhatja, ha „boldogságmenüket” állítunk össze, amelyek sok triptofánt tartalmaznak. Például müzlit datolyával, banánnal, szójatejjel, napraforgómagokkal és szezámmaggal. Mindig arra gondoljunk, hogy minél több boldogsághormonhoz jutunk, annál jobban mûködik a fogyás. Egyébként: ezeket a hormonokat nemcsak a megfelelô táplálkozásal csalogathatjuk elô, hanem a pozitív gondolatok és érzések is fokozzák agyunkban a termelôdésüket.

Gyakorlat: idézzünk fel egy olyan helyzetet, amikor nagyon boldogok voltunk. Vagy mutassuk ki valakinek, mennyire szeretjük. Vagy képzeljük magunk elé a jövôt optimistán. Mindez serkenti a boldogsághormonok termelôdését.

Evésproblémái vannak?

Van, akire délutánonként menetrendszerûen rátörnek az éhségrohamok, mások egyszerûen nem bírják ki csoki nélkül, megint mások képtelenek abbahagyni a csipszropogtatást egy fél zacskónál. Van, aki minden egyes alkalommal túlzottan teleeszi magát, vagy nem azért eszik, mert éhes, hanem mert szorong, frusztrált, dühös, magányos stb. Mindezek az evésproblémák oda vezetnek, hogy az illetôk képtelenek lefogyni.

Aki felismeri, hogy ebbe a kategóriába tartozik, annak az a legfôbb teendôje, hogy egyelôre ne gondoljon a fogyásra, mert az úgysem hozna eredményt. A legelsô tennivaló az evésprobléma meggyógyítása. Utána a fogyás általában már magától megy. Ha nem, akkor más területeket kell munkába venni, például a zsírégetést.

Az evésproblémákkal küszködô embereknek semmiképpen nem szabad arra vágyniuk, hogy lefogyjanak. Minden egyes olyan nap, amelyet túléltek evésroham vagy túlevés nélkül, már gyôzelemnek számít, és közelebb hozza ôket kívánt testsúlyukhoz, de az elôtérben ne ez álljon! Akinek sikerül egy idôre félretennie a mérleget és teljesen evésproblémájára koncentrálnia, annak jó esélye van a gyógyulásra és a sikerre.

A fejében karcsú kép él önmagáról?

Szoktalan a kérdés? Közelebbrôl megszemlélve egyáltalán nem. Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik évek óta sikertelenül akarnak megszabadulni fölösleges kilóiktól. Vannak közöttük olyanok, akiknek ez anyagcsere-problémák miatt nem jön össze, másoknál az ok a hiányzó boldogsághormonokban keresendô. Számos túlsúlyosnál azonban az a jelenség oka, hogy képtelenek búcsút venni a fejükben saját kövér önmagukról élô képtôl. Nem tudnak megszabadulni olyan „kövér” gondolataiktól, mint például „A hasam olyan ronda. Olyan kövér vagyok, mint senki más. És még akaraterôm sincs. A combom teljesen hájas” – és így tovább.

Most képzeljük el, hogy lejátsszuk ezt a „lemezt” olyan valakinek, aki eddig jól elboldogult a fogyókúrával. Nem telik bele sok idô, és az illetô már csak a gyenge pontjait fogja látni, csak a fölösleges zsírt. Úgy fogja érezni, hogy csôdöt mondott, és elveszíti a hitét abban, hogy lesz ez még sokkal jobb is. Mindez nem más, mint „kövér gondolkodás”. Akik így gondolkodnak, azok a fejükben kövérek. A megoldás: mielôtt átállítjuk az étkezésünket, érdemes egyszerû mentális gyakorlatokkal leállítani a fejünkben szóló „kövérséglemezt”. Napi öt perc mentális gyakorlás elegendô ahhoz, hogy elérjük ezt a célt. Ebben a stratégiában az a lenyûgözô, hogy aki ezt az utat járja, észre fogja venni, amint egy nap minden kényszer nélkül elsajátítja a „karcsú” magatartást.

Kövérre vásárolja magát?

A túlsúly a fejben kezdôdik, majd a bevásárlókosárban folytatódik. Aki általában készételeket és kényelmi termékeket vásárol (idetartoznak és különösen veszélyesek az úgynevezett „light” termékek), az nem csodálkozhat rajta, ha nehezen vagy egyáltalán nem fogy le.
Az élelmiszeripar mindent elkövet, hogy ne hagyhassuk abba az evést, sôt minél gyakrabban és minél többet együnk. Az aromák például odavezetnek, hogy becsapják a testünket. Ha mondjuk megeszünk egy eperjoghurtot, amelyben több faforgács található (ebbôl készül ugyanis az eperaroma), mint valódi gyümölcs, a szervezetünk joggal lázad fel. Hová lettek az eperben lévô vitaminok? A rostanyagok? A gyümölcsjoghurtban ezekbôl semmi nem található meg. Ennek következményeként az aromák arra serkentenek minket, hogy minél többet együnk. Ha gyakran elôfordul velünk, hogy nem tudjuk abbahagyni az evést, nézzük meg pontosan, mit is eszünk. Tanulmányozzuk gondosan az étel összetételét, olvassuk el a céduláján felsorolt alkotóelemeket.

Minél hosszabb ez a lista, annál biztosabbak lehetünk benne, hogy a szóban forgó termék hozzájárul a túlsúlyunkhoz. Ezenkívül a legtöbb termékben hihetetlen mennyiségû cukor is található.

Az ízfokozók is is megbízhatóan gondoskodnak arról, hogy tovább hízzunk. Hatásukra az élelmiszer íze erôteljesebb lesz. Sokan valóságos „rúgást” éreznek, ami miatt nem tudják abbahagyni mondjuk a csipszevést – ez az ízfokozó hatásával magyarázható. Függôségbe von minket, hogy mind több, mind olcsóbb és mind rosszabb minôségû ételeket együnk. Az, hogy ezek az ennivalók hizlalnak, csak az egyik hatásuk, ezenkívül még meg is betegítenek.

Hogyan érhetjük el a célunkat?

Nem elég tudni, mit kellene tennünk ahhoz, hogy eljussunk A-ból (100 kg) B-be (60 kg). Ha a tudás elegendô volna, akkor csupa karcsú ember szaladgálna körülöttünk. Nemcsak azt kell tudnunk, mi a teendônk, hogy sikert érjünk el, azzal is tisztábankell lennünk, hogyan érhetjük el a célunkat. Hogyan gyôzzük le a lustaságunkat, hogyan birkózzunk meg a kudarcokkal, mit tegyünk, ha a környezetünktôl nem kapunk támogatást, hogyan keressünk szövetségeseket? Hogyan érjük el, hogy megváltozott magatartásunk tartós legyen. Aki tudja a választ ezekre a kérdésekre, az egészen biztosan eléri kívánt súlyát.

A fogyás azt jelenti, hogy számos ellenállással megküzdünk: a környezetünkkel, az anyósunkkal, aki a harmadik szelet sertéssültet is a tányérunkra csúsztatja, a hirdetésekkel, amely meggyôz minket, hogy csak akkor lehetünk boldogak, ha teletömjük a hûtônket készételekkel, és persze a saját lustaságunkkal, amely szívesebben lát minket a díványon pihengetve, mint az edzôteremben. Ha megtanulunk szembeszállni mindezekkel az akadályokkal, magunk is meglepôdünk majd, milyen gyorsan leolvadnak rólunk a kilók.

Illik-e hozzánk a fogyókúránk?

Fogyókúra számtalan létezik, a pontok és kalóriák számolásától a szétválasztó diétán át a szénhidrátok mennyiségének csökkentéséig.

Nyilvánvalóan mindenki számára létezik egy megfelelô megoldás, vagy legalábbis ezt szeretné elhitetni velünk a fogyókúraipar. Ám ahhoz, hogy megtaláljuk a nekünk valót, elôbb minél többet ki kell próbálnunk, ez pedig zsákszámra önti a pénzt a diétás termékeket forgalmazók kasszájába. Mindeközben a fogyókúrázók agyába az az üzenet nyomódik bele, hogy a dolog nem mûködik, és errôl ôk tehetnek, mert nincs elég akaraterejük, hogy végigcsinálják a kúrát.

De éppen ez az a magatartás, amely oda vezet, hogy sok ember nem jut közelebb a céljához. Aki kételkedik önmagában, az egyre kevésbé képes hinni a saját sikerében. Aki akaratgyengének tartja önmagát, az egyre újabb és újabb diétákat fog kipróbálni, és végül kényszerûen kudarcot fog vallani. Tisztában kell lennünk azzal, hogy valamennyien egyedi lények, individuumok vagyunk, és alig van olyasmi, amire ugyanúgy reagálnánk, mint valaki más. Miért hinnénk akkor azt, hogy egy olyan stratégia, amely valaki másnál bevált, ránk is vonatkozik majd?

Állítsuk össze a saját programunkat!

Összegzésként elmondható, hogy nincsen olyan fogyókúrás program, amely mindenkihez illene. Akinek nemcsak az a célja, hogy karcsú legyen, hanem az is, hogy evészavarok nélkül, egészségesen és elégedetten éljen, annak elôbb-utóbb szembe kell néznie azzal, hogy nincs a piacon, amire neki lenne szüksége.

Aki el akarja érni a célját, hallgatnia kell a saját testére, és így megtanulni, mi a legjobb számára. Tartós siker csak lemondások és tilalmak nélkül képzelhetô el. Találjuk meg azt a táplálkozási módszert és életmódot, amely pontosan hozzánk illik, így elérhetjük és tartósan meg is ôrizhetjük kívánt súlyunkat.

(A cikket beküldte: emilia)

Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!

Elménk teremtô ereje - avagy "álmodd" magad karcsúra...
Középhaladó agykontrollos és haladó fogyókúrázó vagyok. Mindkét téren van mit fejlôdnöm, ám úgy tûnik, a kettô együtt igen... (tovább)

Atkins diéta - a 2. fázis
Ebben a szakaszban kell személyreszabni az Atkins szemléletet. Lazább ugyan, mint a bevezetõ fázis, de ugyanolyan... (tovább)

Tippek és trükkök a férfiak megszelídítéséhez