|
|
Kategória: Sikeres fogyózók Társasággal könnyebb. Könnyebb?Alábbi elmélkedésemben arra szeretnék fényt deríteni, hogy kiknek és miért eredményesebb a diéta, ha ezt fórumokban megbeszélhetik sorstársaikkal, és miért tűnnek el olyan sokan az ilyen topikokból rövid idő eltelte után.Rengeteg fórum témát találni diétás körökben, ezek nagy része közös fogyásra invitál bennünket. Mégis, ha ráklikkelünk, hogy érdemes lenne közéjük csatlakozni, sok esetben tapasztaljuk, hogy több hónapja nem írt oda senki. De miért apadnak el ezek a beszélgetések? Mi történik azokkal, akik 1-2 hétig minden nap beszámolnak mit ettek és mennyit sportoltak aznap, tippeket, biztatást adnak a másiknak, majd eltűnnek? Valószínűleg ezeknek az embereknek a nagy része megunja az „örökös” fogyókúrát és már nem foglalkoztatja őket az sem, hogy mások milyen sikereket érnek el, milyen tanácsokkal bombázzák a másikat. Az, ha az ember leül a számítógép elé, magával vonz bizonyos szintű lustaságot, sokan szeretnek nassolni is böngészés közben. De kérdem én: Hogyan tudnak egyesek chipset rágcsálni, miközben arról olvasnak, mások mit össze „szenvednek” pár kiló leadásáért cserébe? Vagy tegyük fel, hogy valaki nem feladja, hanem csak egyszerűen annyira felpörgette addigi életét a nagy fogyókúrás program keretében, hogy nincs ideje órákat ülni a gép előtt. Egy héten tényleg nincs az embernek 1-2 olyan napja, hogy 15-20 percre leüljön másokat is biztatni, ha előtte minden nap az internetet bújta? Vagy tegyük fel, hogy valaki elérte az álomsúlyt és ő bizony már nem foglalkozik ilyenekkel. Miért nem segít másoknak is ebben, hálából, visszagondolva, milyen is volt neki azelőtt. Tisztelet a kivételnek, de a többiektől kíváncsian olvasgatnám a válaszokat! Egyenlőre még nem tapasztalatból, de úgy gondolom, egy-egy ilyen fogyi-program sikeres végigcsinálása közben akár virtuális, vagy igazi barátságok is köttethetnek. Kinek való ilyen fórumokba írni? A magányosoknak, az ötletteleneknek, a nyitott szívű embereknek, a tanácstalanoknak, azoknak, akik könnyen feladják, vagy szégyenlik az ismerősökkel megosztani, hogy rászorulnak egy kiadós fogyókúrára. Mert van ilyen is! Például esetemben nagyon sokáig nem mertem étteremben light kólát vagy salátát kérni. Ma már büszkén teszem ezt, látva, milyen sokan küzdenek a súlyukkal manapság. Ehhez sok erőt adott a rengeteg diétás fórum. Ezért is bátorítanék mindenkit, aki úgy érzi, hogy közel van hogy feladja az életmódváltást, vagy elveszett az információáradatban, vagy csak egyedül érzi magát a „problémájával” , hogy csatlakozzon „sorstársaihoz” egy társaságba, merítsen erőt másokból, merjen kérdezni, vagy dicsekedni. Ilyen témában - tapasztalataim szerint - nagyon kedvesek egymással a nők. Persze, ha valakinek egyáltalán nem segít mások módszereinek és sikereinek olvasása, azokra nem vonatkoznak a fent leírtak, mert mint írtam előző cikkemben is: különbözőek vagyunk! Kis biztatásként még annyit írnék, hogy amióta minden nap arra gondolok, este mit fogok írni majd a csajoknak a fórumba, ha számon kérik, mit ettem, mit sportoltam, sokkal jobban odafigyelek erre, mert semmi értelme nem lenne valótlan állításokat közölni. Két hét alatt mások virtuális kontrollja mellett újabb 3,5 kg-tól szabadultam meg könnyedén. (A cikket beküldte: lédig) Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!
| ||||||||||||||