|
|
Kategória: További fogyókúrás cikkek Nincs sovány önképemÉvek óta rágódom a fogyókúra témán. Sőt, ha jól emlékszem, valamikor általános iskolás koromban diétáztam először. Szomorú, de így van. Gyerekkorom óta a kövér, sőt kórosan elhízott kategóriájú emberek csoportját gyarapítom.Jöhet a papolás, hogy megfelelő táplálkozás és mozgás. Teszek mellé egy pipát. Megvolt. Ment is. Egy darabig. Fogytam is 10-20-30 kilókat, amelyek az idő múlásával mindig visszataláltak hozzám. Ezen töröm a fejem. Nem a módszereken. Hogy miért? Nyilván már szétbarmoltam annyira az anyagcserémet gyerekkorom óta, hogy már nem olyan, amilyennek kellene. Nyilván a testem is öregszik és már nem úgy reagál dolgokra, mint régen. Nyilván ki kellene tartani, nem csak fél éveket, egy éveket diétázni, hanem 5-10 évig csinálni, vagy életfogytig. Azért a sok gondolkozás közben valamit felismertem magammal kapcsolatban. Nincs sovány önképem. A "sovány én" számomra nem létezik, hiszen soha nem létezett. Még nem láttam. Nem tudom elképzelni, hogy milyen lehet. Ha behúnyom a szemem és a soványságra gondolok, akkor mindig más emberek jelennek meg előttem, akik szépek és karcsúak, de a saját képem nincs közöttük. Ezért gondolom, hogy akik voltak soványak, de meghíztak mondjuk egy betegség, vagy gyermekvállalás miatt, könnyebben lefogynak, mint azok, akik már gyerekkoruk óta kövérek és csak a kövérség szintjeit változtatják, sosem karcolják a soványság határait. Mit lehet ilyenkor tenni? Keressek fotókat és montírozzam mások testére a saját fejemet? :) Forduljak szakemberhez? Vagy csak egyszerűen fogyjak le... Gondolom, te most az utolsót válaszolod. Persze, nem jársz az én cipőmben. Én már annyit fogytam összesen, ahány kiló te vagy... vagy még többet. Nem tudom merre tovább... (A cikket beküldte: _telihold_)
|