Fogyásom története: -45,1 kg

Hát nem is tudom, hogy hol kezdjem elmesélni az én történetem a fogyásomról, mert szerintem oldalakat tudnék írni erről a témáról. Megpróbálom összefoglalni. Nem mondom, hogy amit én csinálok az a szentírás és mindenkinek így kell csinálni, de ha valakinek egy picit is tudtam segíteni azzal, hogy leírtam a történetem, akkor már megérte.

Gyerekként mindig is vékony kislány voltam, amit köszönhettem a versenyszerű úszásnak. Sajnos a középiskola és a napi többszöri edzés (és egy genetikai térd probléma, de ezt most nem keverem ide) már nem volt összeegyeztethető, ezért abba kellett hagynom az úszást.
Ami egyenesen arányos volt, hogy ugyanazzal az étel mennyiséggel és nulla mozgással azonnal elkezdtem hízni, így 1998 szeptemberében, nem emlékszem pontosan, de olyan 80 kg körül lehettem. Akkor a barátnőmmel elkezdtünk fogyózni és edzőterembe járni, ami nagyon hatásos volt, mert 1999 nyarára (kukorica táborból hazaérkezve) 54 kg voltam.
2000 novemberében megismerkedtem a férjemmel és egyre jobban elkényelmesedtem, elkezdődtek az esti nagy kajálások, többször ettünk étterembe, szóval nem figyeltem, hogy mit és mikor eszek. Ezért elkezdtem szépen lassan hízni, míg 2007 októberében 112,5 kg (164 cm vagyok) lettem. Szörnyű! Közel 113 kilogrammosan már nem szerettem emberek között lenni, mert nem éreztem csinosnak magam (mindig is nagyon szerettem tetszeni másoknak), persze mert nem is voltam csinos. Nem szerettem ruhát vásárolni, nem szerettem tükörbe nézni, igazából már semmit sem szerettem csinálni. Sokszor úgy éreztem, hogy felkelni sem szeretnék már többet az ágyból. Főleg úgy, hogy minden reggel lelkiismeret furdalással keltem fel, hogy tegnap már megint bezabáltam.
2007 októberében elkezdtem fogyózni. 2008 szeptemberére fogytam 20,4 kg-t (92,1 kg voltam). Nem életmódváltás volt, hanem fogyókúra ezért ismételten elhagytam magam és híztam. 2009 és 2010. évben egyfolytában ingáztam 112 kg és 96 kg között. Végül a 2010. évet (2010. november 8.) 112,4 kilogrammal zártam. Ismételten borzalom!
A nagy és végleges elhatározásom, kattanásom 2010. november 8-án jött, elkezdtem odafigyelni az étkezésemre és most már heti háromszori sportot is beiktattam. Ez már életmódváltás és nem fogyókúra. Az első pár hónapban csak arra figyeltem, hogy ne vacsorázzak, tehát ez úgy nézett ki, hogy 7 óra körül reggeliztem valami gyümölcsöt, aztán 8 óra körül benn a melóhelyen ittam egy tejes 3in1-t, aztán ebédre jöhetett bármi, utána 14 óra körül megint valami gyümölcs és 3in1, aztán már semmi. Ezzel az étkezéssel szépen elkezdtem fogyni.
Ja, azt majdnem elfelejtettem írni, hogy amikor kattantam és elhatároztam, hogy most lefogyok, akkor mindent elterveztem. Nyitottam egy Excel táblát, amibe mindent leírtam, kilogramm, dátum, fogyás, mennyit kell még fogynom, BMI és ami a legfontosabb szerintem a TERV oszlop. Egyszer azt olvastam, hogy heti 1 kg, tehát havi 4 kg fogyás az még egészséges és nem viseli meg úgy a szervezetet, mint a hirtelen, gyors fogyás. Ezért szépen elterveztem, hogy a fordulónap az 8. (mert ugye 2010. november 8-án kezdtem) és 112,4 kilogrammról indulok, és 60,4 kg szeretnék lenni, akkor az, havi 4 kilogrammos fogyással 2011. december 8-ra teljesíthető és összesen 52 kg-t kell fogynom.
Vissza az étkezésre, az, hogy nem vacsoráztam pár hónapig szépen elindította a fogyást, de egy idő után már nem volt elegendő. Ezért változtattam annyiban, hogy elkezdtem számolni a kalóriákat és a szénhidrát tartalmat, illetve már az ebédre is odafigyelek. Legtöbbször csirke húst eszek párolt vagy nyers zöldséggel. Reggelim mindig változó, van, hogy 3in1, de van, hogy 2 db szeletelt Vollkorn kenyérből pirítós valami felvágottal és zöldséggel. Az ebéd általában sovány hús valami zöldséggel, délután még valami gyümölcs és este már semmi. Hát nagyjából így csinálom. Persze nekem is voltak olyan napok, amikor vétkeztem, de akkor utána sokkal keményebben odafigyeltem és átlendültem ezen a holtponton. Régebben sokszor ott rontottam el, hogy ilyenkor úgy gondoltam, hogy már úgy is mindegy és, hogy nekem nem fog sikerülni és, hogy engem az evés tesz boldoggá, mert imádok enni, imádom az ízeket, nekem ez a végzetem. Na, ezt nem szabad, mert persze mindenki vétkezhet, mert emberből vagyunk, de akkor azt kell mondani, hogy nem baj, megtörtént, de folytatom, és nálam általában ilyenkor gyorsan le is ment az a kis plusz, ami a vétkezés miatt feljött. Ha el is botlunk, nem baj, csak tudni kell felállni.
Most jelenleg 67,3 kg vagyok, ami azt jelenti, hogy még szeretnék 6,9 kg-t fogyni (a végső álmom a 60,4 kg - az álmokról egy picit később), de én már 64 kg körül nagyon boldog lennék, mert akkor a BMI-m is már a normál kategóriába tartozna.
Írtam a heti 3 sportot, akkor erről egy picit részletesebben. Ahol lakom ott kezdtem eljárni egy konditerembe, és a kardió gépeken töltöm az időm nagy részét. Mint már írtam, amikor középiskolásként a barátnőmmel jártunk edzeni, akkor ott az edzőterembe volt személyi edző, aki mindent elmondott, hogy mit és hogyan kell csinálni, hogy fogyjunk, ezért most nem kértem segítséget, magamtól (meg persze emlékeztem, hogy mit mondott a profi edző) találtam ki, hogy mit és hogyan fogok csinálni. Sokat olvastam az edzéssel kapcsolatban mindenféléről pl. zsírégető tartomány és figyeltem a testem alakulását, hogy hol kell formálódni, fogyni vagy izmosodni és ezek alapján alakítottam mindig az edzéseimet.
Kardió edzéssel (futógép, ellipszis tréner, bicikli, taposó gép - felváltva, vagy amelyik szabad) kezdek, utána néhány erőgépes gyakorlat (pici súllyal sokszor) és végezetül megint kardió.
Az álmokról egy pár sort. Amikor elkezdtem, akkor azt kimondani, hogy 52 kg-t kell fogynom, az brutálisan soknak tűnt, ezért először „rész” álmokat tűztem ki magam elé.
Négy részálmom volt és az 5. a végső álmom, ugye a 60,4 kg. Ezeket is feljegyeztem a fogyi táblázatomba, sőt mindig írtam, hogy még hány kg van az adott cél eléréséig. Ezek kis apróságok, de szerintem nagyon sok erőt tudnak adni. Volt olyan, hogy órákig nézegettem a táblázatot és számolgattam, hogy mikor hány kiló leszek, mennyi voltam, stb.
Hát a legfontosabbat meg majdnem elfelejtettem leírni. Az elejétől fogva, írom egy naplóba (ezt ténylegesen papír alapon, mert ez mindig nálam van), hogy mit eszem. Először még csak azt írtam, hogy mit ettem és mikor, aztán amikor elkezdtem számolni Kcal-t és a CH-t, akkor már azt is feltűntettem az étel felsorolás mellé, hogy az mennyi Kcal és CH, illetve leírtam, hogy mikor voltam edzeni. Szépen kirajzolódik egy idő után, hogy min is kell változtatni, és vissza lehet nézni, hogy mitől fogytam, vagy mi nem jó a fogyáshoz, stb.
Ezek lehet, hogy felesleges dolgoknak tűnnek és lehet, hogy nem mindenkinek tud segíteni a fogyásban (mert persze mások vagyunk és mindenkinek más a jó, ez természetes), de ha egy valakinek is segít, hogy ne adja fel, akkor már megérte leírni ilyen részletesen.
Úgy érzem, hogy egy 400 oldalas könyvet tudnék írni a tapasztalataimról, bukásaimról, lelkiállapotomról, szóval mindenről, ami bennem játszódott, de szerintem így is a lényeget nagyjából leírtam. Persze ha bárkinek tudok segíteni, akkor nyugodtan vegye fel velem a kapcsolatot, mert tudom milyen érzés, ha minden nap ugyanolyan, és azzal kezdődik, hogy na, ma nem eszem. De persze a nap úgy zárul, hogy rengeteget zabáltam, és jön a hatalmas lelkiismeret-furdalás és reggel kezdődik minden elölről, hogy na, ma nem eszem… (Nálam ez 8 évig zajlott így).
De meg lehet csinálni. Tényleg. Közhely, de csak akarni kell és fejben eldönteni. Minden itt kezdődik. Én nagyon sokszor úgy alszom el, hogy azt mondogatom magamnak, hogy: vékony vagyok, vékony vagyok… A táblázat és a naplóírás sem szól másról, mint egy folyamatos kontroll, ami életben tartja az akaratot és a vágyat, hogy lefogyok. És ha megcsináljátok, akkor azt tőletek senki nem veheti el. Mindenki (persze nem az irigyeitek, mert ők majd azt mondják, hogy úgy is visszajön a leadott kg) úgy néz majd rátok, mintha a világot váltottátok volna meg, ami valljuk be baromira jó érzés. :)
Ez az én történetem. Köszönöm, hogy elolvastál.

Kata
(A cikket beküldte: gyongykati83)



Az én történetem
Az én történetem nem a szülések után kezdődött, hanem mondhatni a születésemmel. Mióta az eszem tudom, a kövérek táborát erősítettem. Olyannyira, hogy a középiskolás éveimben 97 kg voltam. Az a borzasztó, hogy ez engem akkoriban egyáltalán nem zavart. Gyerekként... »

Amikor elég egy rossz megjegyzés az elhatározáshoz...
Véleményem szerint alig van olyan nőnemű lény ezen a bolygón, aki ne szeretett volna életében legalább egyszer lefogyni... Én is e nők közé tartozom. Bár nem igazán voltam hízékony alkat, mégis felszedtem jó pár kilót. Utána természetesen jött az elhatározás, hogy... »




Minden jog fenntartva © 2024, www.fogyokurak.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Kapcsolat: info (kukac) fogyokurak.hu | WebMinute Kft.