|
|
Szomorú történet 1.Ez a történet jól kezdődött, és azt hittem örökké tartani fog. De nem így lett. Pedig nagyon boldog voltam, hogy valaki engem is szeret. De a szeretet átváltozott inkább gyűlöletté, de az én oldalamról. Most leírom korai férjhez menetelem okait!Rá 1 évre hogy elváltak, apu új asszonyt hozott a házba, akinek szintén volt egy lánya. Attól kezdve csak a cseléd voltam, 14 éves voltam, mikor megszületett az öcsém. nekem kellett mosni, takarítani a családra, gyerekre vigyázni, tanulni, később dolgozni. És itt jön amiről az elején írtam, 16 évesen megismertem valakit, akihez 17 évesen férjhez is mentem. 1 év múlva terhes lettem, de 20 hetesen megszültem és a baba meghalt. Rá 1 év múlva terhes lettem a lányommal, 20 hónapra rá megszületett a fiam. Igazából már akkor voltak a páromnak gondjai az itallal, csak nem olyan nagy fokban, és pár év múlva úgy gondoltuk, hogy legyen még egy gyerekünk, de sajnos a baba 3 hetesen meghalt. Akkor már az italé volt a főszerep, de én nem bírtam volna feldolgozni a kislányom halálát, ha nem szülhetek még egy gyereket. Így hát lett még egy kisfiam. Másfél éves volt, amikor elváltunk. A volt férjem azóta nem tartja a kapcsolatot a gyerekekkel, és ennek már 15 éve. Most 41 éves vagyok, férjhez mentem, szerettünk volna közös gyereket, de már kétszer elhalt a baba a hasamban. Közben cukorbeteg lettem, a volt férjem egyik gyerekem után sem fizetett, az állam előlegezte, sokáig egyedül neveltem a gyerekeimet, és most azt hallom vissza mindenkitől, hogy letagadja a gyerekeit. Amíg mi nagy nehezen keressük meg a pénzt a gyerekeknek, ő vígan kocsmázik, és azt üzente nekünk, hogy reméli, éhen pusztulunk, mert tőle nem látunk egy fillért sem, és ezért nem dolgozik hivatalosan. Persze az italtól már epilepsziás lett. A nagyfiamnak kellet volna, hogy mellette legyen az apja, A többieket meg nem érdekli. Még a nagyanyjuknak sem kellenek a gyerekek, pedig nincs, és nem is lesz több unokája, mert a volt sógornőmnek nem lehet gyereke. De persze a volt anyósom kiabálta, hogy vegye el az Isten tőlem, ami nekem a legszentebb. Hát tőle vette el. Mert a lánya miatt sokat sír, hogy nem szülhetett sohasem. Azt tudom, a gyermekeim imádnak engem, és én is őket, és se az apjuk, se a nagyanyjuk nem ismerheti már meg sohasem ezt az érzést. A történet folytatódik a mostani életemmel... (A cikket beküldte: smaca)
|