Kategória: További fogyókúrás cikkekHogy miért nem tudsz lefogyni? Például ezért.
Miért tudnak egyesek lefogyni, mások meg nem? Van erről egy elméletem. Nagyon sok ember képtelen a fogyásra, aminek több oka is lehet, hormonális; bénán fogyózik és fogalma sincs a dietetika legalapvetőbb szabályairól; nem is fogyózik, mert képtelen rá, nincs hozzá ereje és kitartása; DE a legjelentősebb szerintem (nyilván az egészségügyi, hormonális részén túl) az, hogy nem ÉRZI a különbséget a KÖVÉR és a VONZÓ énje között.Ez pedig a legtöbbször abból fakad, hogy aki soha életében nem volt jó nő, aki soha nem látta az előnyeit annak, hogy milyen az, ha vonzó a saját, és mindenki más szemében, hogy ez mekkora öröm, és kiegyensúlyozottság, annak egyszerűen nincs motivációja: röviden - ha soha életedben nem voltál jó nő, akkor nem tudod mit vesztesz azzal, ha egyszer csak már nem vagy jó nő. De ha voltál régebben jó csaj és elkopnak a férfiak elismerő pillantásai, ha már nem szeretsz tükörbe nézni, ha már nem úgy öltözöl, ahogy akarsz, hanem úgy, hogy azt veszed fel, ami rád jön, és az előszobában bele sem nézel a tükörbe, csak elrohansz, ha az emberek között már nem kihúzod, csak meghúzod önmagad, és úgy érzed, hogy pont olyan átlátszó vagy, mint az ablaküveg, akkor könnyebben eljön az a perc, amikor a sértett büszkeséged nyakon legyint, és azt mondja, hogy " figyejjé' már anyukám, kapkodd magad összefele, mert ezt a nyomort nem lehet kibírni... ", szóval akkor nekikezdesz, veszel egy nagy levegőt, és nyomod ezerrel. Eleinte sok örömöd nincs benne, csak az ad erőt, hogy erős vagy és meg tudod csinálni, és a mérlegen lassan elkopó 20-30 dekák... aztán érzed a ruháidon is. Aztán hosszú-hosszú hetek eltelte után elkezdik észrevenni mások is, hogy "jéééé, mennyit fogytál, milyen jól nézel ki...", de TE, TE még mindig nem látod azt, amit ők látnak, mert az ember a saját testképét annyira megszokja a tükörben, hogy nagyon lassan fogadja el a változást, már rég nem olyan kövér állat, mint volt, de még mindig annak látja magát...és aztán.. és aztán eljön egy nap. Amikor tükörbe nézel, és valaki MÁS néz rád. Nem dagad ki az arca a tokákból, nem zsírosodik a válla, vág bele a melltartópánt a hátába hurkákat formázva. Nem vág be a bugyi a csípőcsontjánál 5 centi mélyen a zsírba, és hóóóóóó, nézd már...az a kemény dudor oldalt...anyám, az a csípőcsontom... szevasz haverom, ezer éve nem láttalak...és jé, a másik oldalt is látlak...milyen kis szexi dögök vagytok...hmmmm... és akkor, akkor tisztább lesz a tekinteted, ÉLET költözik bele, hirtelen kihúzod a hátad, már nem rogyasztasz, mint egy vénasszony, és elgondolkozol azon, hogy ugyan egy idióta vagy, hogy magassarkúban akarsz tejért menni a kisboltba, de végsősoron...miért is ne.... és innentől már minden könnyebb. Minden meg nem evett bűnös falattól laza legyintéssel tudsz búcsúzni, hiszen neked VAN csípőcsontod, és végre nem kell lebernyegeket hordanod, és otromba sállal eltakarni a zsíros nyakadat, és a felkarodon nem pattan szét már a varrás, sőt, egész helyes a vállad, ha jobban megnézed oldalról, szemből meg még a kulcscsontod is, lehet, hogy azt a spagettipántos felsőt meg kéne nézni, amit a múltkor kiböktél...és ha TE észreveszed ezeket önmagadon, az olyan, mintha felkiáltójelek lennének rajtad, onnantól más is észreveszi. És a kör bezárul: ha elfogadod önmagad, mások is elfogadnak. Ha szereted önmagad, mások is látják az utat, hogyan lehet szeretni téged. Szeresd önmagad, és akkor el is tudod fogadni azt, aki vagy. És ha szereted önmagad, akkor nem akarod bezárni őt egy zsíros, csúnya, beteg testbe, mert az börtön neki. Hát, valahogy így működik ez. (A cikket beküldte: onceuponatime) Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!
|
![]() |