|
|
Kategória: Az én módszerem: a futás!Ez az a téma, amiről számtalan dolgot olvashatunk, írhatunk, és nők ezrei kísérleteznek folyton hol sikerrel, hol sikertelenül a fogyással. Életem folyamán folyton visszatértek azok az időszakok, amikor fogyni akartam. Testsúlyom abszolút változik, voltak nagyon jó időszakaim és voltak olyanok is, amiket „nem tennék ki az ablakba” .Nekem az otthon-tornázós, vagy fitness terembe mászkálós mozgás nem jött be egyáltalán, megpróbáltam ezeket is. Valahogy egyedül szeretek szenvedni, a saját tempómban, társaság nélkül. Így aztán legutóbb, amikor eredményesen fogyókúráztam, teljesen egyszerű, elérhető, az én időbeosztásomhoz maximálisan hozzácsapható sportot találtam ki magamnak, a futást. A lakóhelyemen szép kis focipálya áll rendelkezésre, amit biciklivel közelítettem meg úgy, hogy – mivel kell a bemelegítés – mielőtt nekiálltam futni, két kört leróttam a mi szép kis falunkban. A két kör végeztével aztán irány a focipálya, ahol letámasztottam a bringám a fa tövében és nekiindultam futni. Persze tudtam én, hogy elsőre ez nem fog olyan könnyen menni, ezért aztán a fokozatosság elvét betartva, elterveztem, hogy egyetlen egy kört fogok megállás nélkül teljesíteni, aztán megállhatok. Ezt elég nehezen, de sikerült is véghezvinni. Az első kör után kicsit sétálgattam és mikor már úgy éreztem újból tudok levegőt venni, nekiláttam a következőnek. És aznapra azt hiszem, ennyivel be is értem. Ez így ment egy hétig, mikoris úgy éreztem, hogy elég jól megy a két kör megállás nélkül, és akkor kitűztem a célt: 10 kört! Persze nem egyszerre, hanem kettesével; két kör futás megállás nélkül, szépen lassan, de tempósan, aztán séta, és újabb két kör, egészen a tízedikig. Hazafelé szintén biciklivel mentem és levezetésként még egy kicsit tekertem, ameddig kedvem tartotta. Ebbe egész hamar belejöttem, olyannyira, hogy a végén már élveztem az egészet és vártam az estét, hogy mehessek futni. Persze totál leizzadva és fáradtan, másnap izomláztól szenvedve értem haza, de egyre jobban éreztem magamban az energiát arra, hogy csináljam és ettől egyre több energiám is lett és furcsa módon kevésbé voltam fáradékony, kevésbé voltam stresszes. Az étrendemen annyit változtattam ez idő alatt, hogy a kenyérféleségeket a minimálisra igyekeztem csökkenteni, (mert sajnos elég „kenyeres” vagyok), nekem egy frissen sült kenyérből egy üres szelet, vagy egy friss, ropogós kifli maga a mennyország, nem beszélve a kalácsokról, pogácsákról, a kelt dolgokról. Az édességet is elfelejtettem teljesen és sokat ittam, és nem az addig megszokott cukros teácskát, hanem vizet. Sima mentes vizet, sokszor akár a csapvizet is. Májusban kezdtem el a futást és a biciklizést és szeptember elején egy egész ruhaméretet csökkent a méretem, és kilogrammokban pedig 10 fölött volt a mínusz. 44-es méretű ruháimat 42-esre cseréltem, amibe rettentően kényelmesen elfértem, de időnként sikerült egy-egy 40-es méretet is beszereznem, ami már jó volt. Aztán ebben a nagy örömömben, hogy milyen klasszul leadtam a kilókat, el is feledkeztem arról, hogy még mindig tartani kellene az étrendváltozást és egy-egy ebédidőben megengedtem magamnak egy-egy süteményt, vagy fagylaltot, és esténként a kefir vagy saláta vacsora helyett megvacsiztam én is a családdal, ami persze nem annyira volt diétás jellegű. A futást is szép lassan abbahagytam, hiszen „már nem volt szükségem rá”, elértem a célom. Milyen butaság volt! A kilók nem egészen fél év alatt jöttek vissza rám és most megint ott tartok, hogy lélekben készülök, hogy újra elkezdjem az én jól bevált módszeremet, a futást. Csakhogy most már biztosan nehezebb lesz, hiszen 1 éve nem mozogtam/tornásztam semmit. De mindenképpen meg akarom próbálni, annyi különbséggel, hogy ha sikerül újra lefogynom, tudom, hogy a mozgást nem szabad abbahagyni, és ha vissza is vesszük az intenzitást, valamit mégis meg kell hagyni belőle, különben fölöslegessé válik az újabb szenvedés is. Remélem, aki velem együtt vág bele hasonló küzdelmekbe, szem előtt tartja, hogy a tartós fogyás nem megy egyik napról a másikra. Mindenkinek sok türelmet és kitartást kívánok, beleértve saját magamat is. Ha beköszönt a jó idő, akkor nekiindulok... (A cikket beküldte: Sly7105) Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!
| ||||||||||||||